Badarország

Március elején egy érdekes Tárki-jelentés látott napvilágot. Szomorú, de igaz: mi, magyarok, miközben felháborítónak találjuk, ha valaki magyarellenes kirohanásokat tesz (nota bene: joggal teszünk így), mi magunk váltunk egyre idegenellenesebbé. A jelentés érdekes része, hogy évről évre rákérdeznek arra is, hogy Magyarország befogadja-e a betelepülni szándékozó pirézeket. Soha ennyien nem mondtak még nemet erre a kérdésre. A helyzet bizarr báját az adja, hogy ilyen népcsoport nincs is a világon. Ezt nagyon nagyon szomorúnak tartom: egyre ellenségesebben viseltetünk arab, cigány és román embertársaink iránt. A vizsgálatban részt vevők 67 százaléka megfontolás tárgyává tenné, hogy Magyarország kinek nyújtson menedéket és kinek ne, további 27 százalék szerint egyetlen menedékkérőt sem kellene befogadni az országba. Miközben 56 környékén tízezrével menekültek magyarok külföldre, a román forradalom, majd a jugoszláv háborúk idején pedig tízezerszám fogadtunk be külföldieket. Szomorú...

Március hónap fő témái a március 15-re való felkészülés, illetve az aznapi zavargások voltak. Főként. Ami nem meglepő, hisz a nagyon is erőszakos szeptember és október zavargásokat szító elemei már jó előre jelezték, hogy nagyon is készülnek március 15-re. A rendőrség több helyen tartott házkutatásokat, ahol fegyvereket, Molotov-koktél gyártást leplezett le - a gyanú tehát nem is volt alaptalan. Ehhez képest Orbán Viktor csak annyit kért a rendőröktől, hogy ne avatkozzanak bele: "Ne verjék meg az egyébként jogszerű, békés megemlékezésre összegyűlt embereket, mert ha ezt nem teszik, akkor mi magunk, magyar polgárok tisztességesen, békésen és szépen tudunk együtt ünnepelni." Értem én, hogy arra gondolt, hogy ősszel - egyébként tényleg felháborító módon - a randalírozókat ráterelték a rendőrök a Fidesz-gyűlés éppen hazafelé induló közönségére, de ez ezzel együtt is csúsztatás, féligazság. Pont az őszi események mutatták meg, hogy mi, magyarok nem tudunk békésen és szépen ünnepelni, mert mindig van néhány eszement, aki szétbarmolni igyekszik az egészet. Ezért sem járok ki ilyen programokra: elegem van az ünnepek hihetetlen, túlzó átpolitizáltságából. Miért kell március 15-ének arról szólnia, hogy Árpád-sávos zászlókat lengetünk, vagy éppen ezek ellen tiltakozunk? Érdekelnek itt még egyáltalán valakit a márciusi ifjak? Ez maradt az ünnepből: az egymásnak esés újabb apropója. (Kivéve a kisebb, vidéki megemlékezéseket.)

Az ünnepi beszédeket nézve Gyurcsány fő mondanivalója az "összetartozunk" volt: Petőfi és Batthyány is más oldalon álltak, de ma mégis együtt emlékezünk rájuk. Egy nemzethez tartozunk mi is, és nincs a baloldal kezében a bölcsek köve, nem csak a baloldalon vannak igaz értékek, igazságok. Röviden, fejből beszélt, és túl röviden: kinyomtatva kb. másfél oldalas a szöveg. Ennél illett volna többet mondania az egyik legnagyobb nemzeti ünnepen, ha már ő a miniszterelnök még 3 évig. Orbán kinyilatkozott, sokkal inkább aktuálpolitizált (de szép szó...): Bach huszárok = rohamrendőrök, Habsburg önkény = új arisztokrácia gőgje stb. Nagy port kavart oroszellenes mondata: "De, kedves barátaim, sohase feledjük: az olaj keletről, de a szabadság mindig nyugatról jön". Egyrészt a magyar-orosz kapcsolatokba tudott úgy hozzászólni, mint ahogy az elefánt érkezik a porcelánboltba, másrészt pedig egy újabb féligazságot halhattunk - gondoljunk csak a szintén nyugatról érkező nácizmus eszméjére. Orbán hangneme továbbra is agresszív: az új arisztokráciának nevezett kormány "hadviselésbe kezd önnön nemzete ellen" stb. Érdekes, hogy az őszi önkormányzati választásokra hivatkozva már most arról beszél, hogy a kormány nem legitim. Mintha nem tudná, hogy a parlamenti és az önkormányzati választás két külön történet, és a kormány legitimitása és népszerűsége sem ugyanaz. Kétségkívül népszerűtlen a kormány, magam sem rajongok azért, amit sokszor művelnek, de nem vitatom el a jogukat ahhoz, ami a demokrácia hazai játékszabályai szerint megilleti őket. Orbán szerint viszont az őszre tervezett népszavazás lehet az "utolsó alkotmányos eszköz, amellyel az emberek kinyilváníthatják akaratukat". Viktorom, drágám: nem, ez nem így van! (Az idézetek forrása Orbán beszéde: www.orbanviktor.hu)

Ezzel együtt a márciusi ünnep nagyjából rendben zajlott le az őszi eseményekhez képest. Demszky-t csak egy tojás talált el, a Fidesz rendezvényét nem zavarták meg, zavargások csak a késő esti órákban voltak (főbb helyszínek: Andrássy út, Blaha Lujza tér, Operaház, Deák tér), miután a rendőrség bejelentette: elfogták Budaházy Györgyöt. Régóta keresték már, március 15-én elkövette azt a hibát, hogy előjött. A rendőrség ez alkalommal már szakszerűen járt el, negatívból visszamásztak a nulláig: volt rajtuk jelvény, nem vertek földön heverő embereket, és profin mozogtak az egységek. Ez nem dicsőség, ez az origóba való visszamászás. Közben új párt is alakult, Új Demokratikus Koalíció néven. Nem jósolok nekik nagyobb jövőt, mint az osztódással szaporodó kisgazda pártoknak. A Nemzeti Koalíció azzal szerzett nekem néhány felejthetetlen pillanatot, hogy március 15-re izraeli utcai harcosok idevezénylését vizionálták.

Az egészségügyi reform is tovább dübörgött, hogy aztán majd április elején Molnár Lajos lemondásával vegyen újabb nagy csavart a történet. Márciusban bejelentették: megszűnik a Schöpf-Merei, az OPNI, és a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet. Csak krónikus eseteket fog ellátni 53 intézmény. Az egész átalakítás kb. 20 milliárd forintba kerül. A Fidesz részéről Mikola István idén 400. alkalommal vizionált nemzethalált, és (szokásos dörmögő hangján) követelte a változások azonnali leállítását. Nem hiszem, hogy a négyszázadiknál még van, aki odafigyel. Úgyis lehet tudni előre, hogy mit mond majd. Ezzel együtt ezt az egész reformosdit hihetetlenül elkapkodottnak érzem (hozzátéve, hogy nem vagyok a kérdés szakembere). Az eredeti szándék nemességét - hogy legyen egyenlőbb a területi eloszlás, legyen mindenkinek egyformán hozzáférhető mindenfajta osztály - nem vitatom. De hogy ez az egész káoszba fordult, elkapkodott lett, és közben színvonalasan működő intézményeket is tönkrevágtak, az tuti. Egy rész van, amit nagyon helyesnek tartok: azt, hogy végre ellenőrizni kezdik azt, hogy ki fizeti a TB-t, és ki nem, és aki nem, annak 2008. január elsejétől meg kell téríteni a gyógyítás költségeit. Nagyon helyes!

A hónap végére az is kiderült, hogy Brumi Maci és Pető Iván visszavonulása után az új pártelnök az SZDSZ-ben Kóka János lett, kb. 2:1-re kiütve Fodor Gábort. Kóka első feladatai között említette, hogy szűnjön meg a párt belső megosztottsága, majd a szadeszes Molnár áplilis elejei lemondásakor sietve kikötötte, hogy ragaszkodnak a több biztosítós modellhez - de ez már egy másik hónap története.

Szintén márciusban történt: meghosszabbították az Afganisztánban szolgáló magyar katonai jelenlétet, a két éves munkával összeállított ORTT-s médiatörvény tervezetet az Országgyűlés kulturális és sajtó bizottsága egy pillanat alatt elfelejtette, március 19-én lebontották a kordonokat a Kossuth téren, elkezdődött a Nabucco vs. Kék Áramlat gázvita, Demcsák Zsuzsa mégsem lett kormányszóvivő (mi a francért lett egyáltalán jelölt, kérdem én?), büntethető lett a gyermekkori pornófelvétel (jó példa arra, hogy egy büntetőjogi szakmai vitát hogy lehet politikai hisztivel egy pillanat alatt kisiklatni), majd Pokorni rájött, hogy a Fidesznek nem csak nemet kellene mondania, hanem alternatívát is kellene kínálnia. Egy érdekes mondat, érdemes itt is megjegyezni: az állam évente 1200 milliárdot fordít kamatkiadásokra, miközben közoktatásra kevesebb mint 500 milliárd forintot költ. Nagyon jól mutatja a példa, hogy mennyire gúzsba köti saját magát az a kormány, amelyik eladósítja az országot, felturbózza az államadósságot. Most meg nincs más lehetőség, mint minden költséget megvágni, akkor is, ha az már ésszerűtlen, és közben nyögni a kamatterheket. A kiút a mielőbbi adósságrendezés. Nicsak, nicsak: amióta lakásvásárlásba fogtam, magam is ezzel szembesültem...

További források, cikkek:
http://www.ma.hu/page/cikk/aa/0/163930/1 
http://www.miniszterelnok.hu/mss/alpha?do=2&pg=2&st=1&m10_doc=840
http://www.tarki.hu/hu/news/2007/kitekint/20070308.html